A sikeres emberek általában nem egyik napról a másikra érik el a sikert. Ahhoz, hogy valaki igazán sikeres legyen, hosszú távon következetesen és keményen kell dolgoznia. Az életünkben történő változásokat általában fokozatosan érjük el, és sokszor új kihívásokkal, akadályokkal és nehézségekkel kell szembenéznünk. Azonban a fontos az, hogy ne hagyjuk, hogy ezek a nehézségek lelombozzanak minket, és ne engedjük meg, hogy a kifogásaink legyőzzenek minket. Azt is fontos tisztázni, hogy neked mit jelent személyesen a siker, hiszen különbözőek vagyunk, más-más értékrendet képviselve.

Szoktunk arról beszélni, hogy a változás ijesztő. Valamit másképp csinálni, mint ahogy megszoktuk. Talán egy filmben hallottam egy mondatot, ami szerintem sokatmondó: "Ha nem lenne változás, pillangók sem lennének".

Egyre többen osztják meg, mennyire változik minden és egyúttal kerülnek olyan helyzetbe, ami számukra is homályos, és talán nem kilátástalan, de mindenképp hatással van a mindennapjainkra, döntéseinkre, s ezáltal az életünkre.

Komolyan nem, úgyhogy ha valami frappáns eszetekbe jut, írjátok meg bátran. Lesz ebben a blogbejegyzésben sok minden, bodyshaming, önbecsülés, ítélkezés, elfogadás, tanácsadói kiakadás és önvallomás, ami azt érzem, már nem nekem gyógyító írás, hanem inspirációnak szánom, hogy hölgyek, legyetek bátran önmagatok és küldjétek el melegebb éghajlatra azokat, akik hajszálnyit is úgy érzik, minősíthetnek titeket.

Talán a leggyakoribb kérdés, amit kapok, hogy hogyan induljatok el az úton. Sokan sokféle problémával kerestek írásban vagy hívtok fel, van rengeteg hasonló és különböző történet, rövidebbek, hosszabbak... egy dolog közös bennük, ez pedig az elakadás, hogy nem tudják az érdeklődők, hogy mit tegyenek első lépésként, merre induljanak el, hogyan kezeljék a helyzetet.

Amellett, hogy társadalomfilozófiai fogalom, egyre többen érzik a bőrükön, és ezen a pandémiás helyzet sem segít sajnos. Alapvetően az ember szociális lény, úgyhogy érdemes ennek pár gondolatot szentelni, néhány tippet is megosztok, mit lehet tenni ellene.

Sokan tudjátok, hogy kedvelem a személyiségtipológiát, sosem tagadtam, hogy az önismeret fontos alappillére, de nem úgy, hogy címkézünk, hanem önreflexíven átgondoljuk magunkra nézve és felismerjük, hogy mások másmilyenek és ezzel elméletileg növekszik az empátiánk, ha tudjuk a világot más szemmel is nézni.

Sokszor beszélünk itt az oldalon az édesanyák munkába visszatéréséről, interjú, önéletrajz, GYED, GYES... Keveset esik szó az érzelmi háttérről. Most erről eszeretnék írni, kicsit személyesebb hangnemben, engedjétek meg most a kevésbé tudományos értekezést.

Az előző bejegyzésben részletesen megnéztünk néhány tesztet, ami segíti önmagunk és a körülöttünk élő emberek jobb megértését. Az énfogalom az egyén önmagára vonatkozó információinak mentális reprezentációja. Tehát minél több információm van önmagamról, annál jobban meg is tudom fogalmazni magam számára, hogy ki vagyok én valójában. Ez nemcsak a tulajdonságokat jelenti, hanem a társas szerepeket, nemi identitást is.

Kezdjük azzal, hogy szerintem miért fontos az önismeret. Azért, mert magunkkal töltjük a legtöbb időt, mégis magunkkal, az “én”-ünkkel foglalkozunk tudatosan a legkevesebbet. Ha véletlenül egyedül is vagyunk és épp lenne időnk “tükörbe nézni”, akkor is inkább általában a telefonunkat nyomkodjuk. Dr. Buda Lászlótól és Vecsi H. Miklóstól is nemrég hallottam azt a gondolatot, hogy nem tudunk a csendünkkel lenni. Érdemes egy pillanatra megállni és ezen elgondolkodni, magunkba nézni.