Blog - #önbecsülés
Tanácsadások, workshopok visszatérő témája a profi önéletrajzírás. Sokakat az érdekel, hogy mi a trendi forma. Pedig a tartalom sokkal fontosabb. A mai posztban pedig egy különösen érdekes dologra hívnám fel a figyelmet, ami megér egy próbát!
A mai világban, amikor nagy a verseny és a határidők szorosak, az élet és a munka közötti egyensúly megtartása rendkívül fontos a jólétünk szempontjából. Ha karrieredre és magánéletedre is figyelsz, akkor ez gyakran nagyon kihívást jelenthet. Ezért az önfejlesztés és jólétünk gyakorlatai, például az éberség, kommunikációs készségek és karrierfejlesztés, még fontosabbak, mint valaha. Talán gondolkodtál már az állatasszisztált coaching előnyein, és azon, hogy ezt hogyan lehet beilleszteni a személyes fejlődésedbe. Ebben a blogbejegyzésben megvizsgáljuk az állatasszisztált coaching előnyeit, konkrétan azt, hogyan erősítheti a karrieredben az önbizalmadat és hogyan segíthet hatékonyabb szakemberré válni.
Szoktunk arról beszélni, hogy a változás ijesztő. Valamit másképp csinálni, mint ahogy megszoktuk. Talán egy filmben hallottam egy mondatot, ami szerintem sokatmondó: "Ha nem lenne változás, pillangók sem lennének".
Egyre többen osztják meg, mennyire változik minden és egyúttal kerülnek olyan helyzetbe, ami számukra is homályos, és talán nem kilátástalan, de mindenképp hatással van a mindennapjainkra, döntéseinkre, s ezáltal az életünkre.
Komolyan nem, úgyhogy ha valami frappáns eszetekbe jut, írjátok meg bátran. Lesz ebben a blogbejegyzésben sok minden, bodyshaming, önbecsülés, ítélkezés, elfogadás, tanácsadói kiakadás és önvallomás, ami azt érzem, már nem nekem gyógyító írás, hanem inspirációnak szánom, hogy hölgyek, legyetek bátran önmagatok és küldjétek el melegebb éghajlatra azokat, akik hajszálnyit is úgy érzik, minősíthetnek titeket.
Új szót tanultam ma, a fiam szerint boomer vagyok és le vagyok maradva, pedig nem is... Mármint boomer nem vagyok... :-D Ez a kifejezés a #girlboss. Nyilván rögtön a netes kereső barátunkhoz fordultam, hogy megtudjam, mit jelent, mi van a hátterében, a címben foglalt témáról pedig úgyis régóta akartam írni, gondoltam miért ne húzzunk párhuzamot.
Amellett, hogy társadalomfilozófiai fogalom, egyre többen érzik a bőrükön, és ezen a pandémiás helyzet sem segít sajnos. Alapvetően az ember szociális lény, úgyhogy érdemes ennek pár gondolatot szentelni, néhány tippet is megosztok, mit lehet tenni ellene.
Sokan tudjátok, hogy kedvelem a személyiségtipológiát, sosem tagadtam, hogy az önismeret fontos alappillére, de nem úgy, hogy címkézünk, hanem önreflexíven átgondoljuk magunkra nézve és felismerjük, hogy mások másmilyenek és ezzel elméletileg növekszik az empátiánk, ha tudjuk a világot más szemmel is nézni.
Már az elején lelövöm a poént, miközben reménykedek, hogy tovább olvasol...Nyilván a kommunikáció. Amihez mindenki ért és közben pedig nagyon kevesen. Miért is?
Sokszor beszélünk itt az oldalon az édesanyák munkába visszatéréséről, interjú, önéletrajz, GYED, GYES... Keveset esik szó az érzelmi háttérről. Most erről eszeretnék írni, kicsit személyesebb hangnemben, engedjétek meg most a kevésbé tudományos értekezést.