In today's fast-paced world, where competition is high and deadlines are tight, maintaining a good work-life balance is crucial for our overall well-being. And for those of us juggling careers and personal life, it can often feel overwhelming. That's why self-improvement and well-being practices, such as mindfulness, communication skills, and career development, are more critical than ever. But have you ever considered adding animal-assisted therapy to your personal growth routine? In this blog post, we'll explore the benefits of animal-assisted therapy, specifically how it can boost your career confidence and help you become a more effective professional.

Szoktunk arról beszélni, hogy a változás ijesztő, valamit másképp csinálni, mint ahogy megszoktuk. Talán egy filmben hallottam egy mondatot, ami szerintem sokatmondó. Ha nem lenne változás, pillangók sem lennének.

Egyre többen osztják meg, mennyire változik minden és egyúttal kerülnek olyan helyzetbe, ami számukra is homályos, és talán nem kilátástalan, de mindenképp hatással van a mindennapjainkra, döntéseinkre, s ezáltal az életünkre.

Komolyan nem, úgyhogy ha valami frappáns eszetekbe jut, írjátok meg bátran. Lesz ebben a blogbejegyzésben sok minden, bodyshaming, önbecsülés, ítélkezés, elfogadás, tanácsadói kiakadás és önvallomás, ami azt érzem, már nem nekem gyógyító írás, hanem inspirációnak szánom, hogy hölgyek, legyetek bátran önmagatok és küldjétek el melegebb éghajlatra azokat, akik hajszálnyit is úgy érzik, minősíthetnek titeket.

Új szót tanultam ma, a fiam szerinte boomer vagyok és le vagyok maradva, pedig nem is... Mármint boomer nem vagyok... :-D Ez a kifejezés a #girlboss. Nyilván rögtön a netes kereső barátunkhoz fordultam, hogy megtudjam, mit jelent, mi van a hátterében, a címben foglalt témáról pedig úgyis régóta akartam írni.

Amellett, hogy társadalomfilozófiai fogalom, egyre többen érzik a bőrükön, és ezen a pandémiás helyzet sem segít sajnos. Alapvetően az ember szociális lény, úgyhogy érdemes ennek pár gondolatot szentelni, néhány tippet is megosztok, mit lehet tenni ellene.

Sokan tudjátok, hogy kedvelem a személyiségtipológiát, sosem tagadtam, hogy az önismeret fontos alappillére, de nem úgy, hogy címkézünk, hanem önreflexíven átgondoljuk magunkra nézve és felismerjük, hogy mások másmilyenek és ezzel elméletileg növekszik az empátiánk, ha tudjuk a világot más szemmel is nézni.

Már az elején lelövöm a poént, miközben reménykedek, hogy hogy tovább olvasol...Nyilván a kommunikáció. Amihez mindenki ért és közben peidig nagyon kevesen. Miért is?

Sokszor beszélünk itt az oldalon az édesanyák munkába visszatéréséről, interjú, önéletrajz, GYED, GYES... Keveset esik szó az érzelmi háttérről. Most erről eszeretnék írni, kicsit személyesebb hangnemben, engedjétek meg most a kevésbé tudományos értekezést.

Tőlem nem megszokott módon nem szakmai cikket hozok, nem tervezek benne szakirodalmi hivatkozásokat sem feltüntetni. Csak ami bennem kavarog most ezzel kapcsolatban...