A munkaerőpiac mindig változik. Az elmúlt évtizedekben nemcsak az állások és a vállalkozások jellege változott, hanem az emberek gondolkodása is. A generációk közötti különbségek ma már nem csak egy elméleti téma, hanem valós hatással vannak arra, ahogyan a munka világát látjuk és tapasztaljuk.

Ha a navigátornak pontos célt adsz meg, akkor az életvezetésed során is ennyire precíz vagy? Sokszor felmerül, hogy mennyire bugyuta kérdés a HR-esektől a jelöltek felé, hogy hol képzelik el magukat 5 év múlva. Minősíteni, jelzőket használni nem szeretnék. Az indoklással általában az a gondom, hogy a legtöbbeknek azért van baja ezzel, mert arra hivatkoznak, hogy annyira bizonytalan a világunk, hogy semmi értelme tervezni, úgyis minden pikk-pakk megváltozik. VUCA világ, BANI világ, dobálóznak a szakemberek is a mozaikszavakkal. (Google segít, ha még nem találkoztál vele, de már én is írtam itt az oldalon többször is a témában...)

A sikeres emberek általában nem egyik napról a másikra érik el a sikert. Ahhoz, hogy valaki igazán sikeres legyen, hosszú távon következetesen és keményen kell dolgoznia. Az életünkben történő változásokat általában fokozatosan érjük el, és sokszor új kihívásokkal, akadályokkal és nehézségekkel kell szembenéznünk. Azonban a fontos az, hogy ne hagyjuk, hogy ezek a nehézségek lelombozzanak minket, és ne engedjük meg, hogy a kifogásaink legyőzzenek minket. Azt is fontos tisztázni, hogy neked mit jelent személyesen a siker, hiszen különbözőek vagyunk, más-más értékrendet képviselve.

Szoktunk arról beszélni, hogy a változás ijesztő. Valamit másképp csinálni, mint ahogy megszoktuk. Talán egy filmben hallottam egy mondatot, ami szerintem sokatmondó: "Ha nem lenne változás, pillangók sem lennének".

Érdemes nyomon követni nemcsak HR-eseknek, cégvezetőknek, hanem a munkavállalóknak is, mert értékes konklúziókat lehet levonni belőle.

Több vicces posztot is láttam mostanában, mémeket arról, hogy a szülők nem tudják, hogy tanszereket vegyenek vagy inkább még több bort, hiszen megint bizonytalanságot kelt a negyedik hullámról áradó kommunikáció. Megosztok pár gondolatot, ami szubjektíven felmerült bennem ezzel kapcsolatosan, hiszen orvos nem vagyok.

Már az elején lelövöm a poént, miközben reménykedek, hogy tovább olvasol...Nyilván a kommunikáció. Amihez mindenki ért és közben pedig nagyon kevesen. Miért is?

Amikor egy nőből édesanya lesz, az egész élete megváltozik, amit kellő tudatossággal könnyebben lehet átvészelni. Egy teljesen új életmódot kell általában kialakítani, figyelve arra, hogy önazonos tudjon maradni.

Régóta tervezem, hogy írok hosszabban a fenti témával kapcsolatosan. Az elmúlt pár hétben ráadásul többször is megtalált a téma, így úgy gondoltam, hogy nekiülök, még ha több részletben is sikerül majd összefoglalnom a gondolataimat. Polgár Lili, kedves trénerem is kifejtette az ő szempontjából, illetve több facebook csoportban is direkt témaként lett feszegetve, miközben rájöttem, hogy bőven akad mondanivalóm a témával kapcsolatosan. Én kifejezetten nem szeretem a változást. Sokszor eszembe jut, mikor az egyik munkahelyemre történő felvételi folyamat során ki kellett tölteni egy tesztet. Egy szervezetfejlesztős/projektes pozíció kapcsán jött ki, hogy én mennyire nem szeretem a változást. Elég paradox, ugye?! :-) Természetesen rákérdeztek. Elmondtam, hogy változást koordinálni szeretek és tudom hogy jó, és ez visz előre, de én a saját magánéletemben jobban preferálom a rutinokat, stb. Ez már jópár éve volt, azóta sok minden változott... :-D