Blog - #önbizalom

A mai világban, amikor nagy a verseny és a határidők szorosak, az élet és a munka közötti egyensúly megtartása rendkívül fontos a jólétünk szempontjából. Ha karrieredre és magánéletedre is figyelsz, akkor ez gyakran nagyon kihívást jelenthet. Ezért az önfejlesztés és jólétünk gyakorlatai, például az éberség, kommunikációs készségek és karrierfejlesztés, még fontosabbak, mint valaha. Talán gondolkodtál már az állatasszisztált coaching előnyein, és azon, hogy ezt hogyan lehet beilleszteni a személyes fejlődésedbe. Ebben a blogbejegyzésben megvizsgáljuk az állatasszisztált coaching előnyeit, konkrétan azt, hogyan erősítheti a karrieredben az önbizalmadat és hogyan segíthet hatékonyabb szakemberré válni.
Szoktunk arról beszélni, hogy a változás ijesztő. Valamit másképp csinálni, mint ahogy megszoktuk. Talán egy filmben hallottam egy mondatot, ami szerintem sokatmondó: "Ha nem lenne változás, pillangók sem lennének".
Egyre többen osztják meg, mennyire változik minden és egyúttal kerülnek olyan helyzetbe, ami számukra is homályos, és talán nem kilátástalan, de mindenképp hatással van a mindennapjainkra, döntéseinkre, s ezáltal az életünkre.
Komolyan nem, úgyhogy ha valami frappáns eszetekbe jut, írjátok meg bátran. Lesz ebben a blogbejegyzésben sok minden, bodyshaming, önbecsülés, ítélkezés, elfogadás, tanácsadói kiakadás és önvallomás, ami azt érzem, már nem nekem gyógyító írás, hanem inspirációnak szánom, hogy hölgyek, legyetek bátran önmagatok és küldjétek el melegebb éghajlatra azokat, akik hajszálnyit is úgy érzik, minősíthetnek titeket.
Új szót tanultam ma, a fiam szerint boomer vagyok és le vagyok maradva, pedig nem is... Mármint boomer nem vagyok... :-D Ez a kifejezés a #girlboss. Nyilván rögtön a netes kereső barátunkhoz fordultam, hogy megtudjam, mit jelent, mi van a hátterében, a címben foglalt témáról pedig úgyis régóta akartam írni, gondoltam miért ne húzzunk párhuzamot.
Sokan tudjátok, hogy kedvelem a személyiségtipológiát, sosem tagadtam, hogy az önismeret fontos alappillére, de nem úgy, hogy címkézünk, hanem önreflexíven átgondoljuk magunkra nézve és felismerjük, hogy mások másmilyenek és ezzel elméletileg növekszik az empátiánk, ha tudjuk a világot más szemmel is nézni.
Az egész úgy kezdődött, hogy 14 évvel ezelőtt megvettem Deákné B. Katalin “Anya taníts engem” c. könyvét. Persze azt is mondhatnám, hogy ott kezdődött, amikor általános iskolás koromban tanító néni szerettem volna lenni. Emlékszem, amikor vándortáborban néhányan betegek lettünk és busszal mentünk Erika nénivel Aggtelekre. Egy idős néni beszélgetésbe elegyedett velünk, és mesélt az unokája főiskolai eredményeiről is. Mikor leszálltunk, Erika néni csak annyit mondott, hogy nekem ennél biztosan jobb eredményeim lesznek. Nagyon jól esett a belém vetett hite.
Tőlem nem megszokott módon nem szakmai cikket hozok, nem tervezek benne szakirodalmi hivatkozásokat sem feltüntetni. Csak ami bennem kavarog most ezzel kapcsolatban...
A korábbi posztokban több cikk is szólt arról, hogy milyen coachok a kutyák. Most is egy érdekes aspektust mutatok be arról, hogy mindig több lehetőségünk van elérni a célunkat.
Továbbiak megjelenítése folyamatban...