Egyre többen osztják meg, mennyire változik minden és egyúttal kerülnek olyan helyzetbe, ami számukra is homályos, és talán nem kilátástalan, de mindenképp hatással van a mindennapjainkra, döntéseinkre, s ezáltal az életünkre.

Komolyan nem, úgyhogy ha valami frappáns eszetekbe jut, írjátok meg bátran. Lesz ebben a blogbejegyzésben sok minden, bodyshaming, önbecsülés, ítélkezés, elfogadás, tanácsadói kiakadás és önvallomás, ami azt érzem, már nem nekem gyógyító írás, hanem inspirációnak szánom, hogy hölgyek, legyetek bátran önmagatok és küldjétek el melegebb éghajlatra azokat, akik hajszálnyit is úgy érzik, minősíthetnek titeket.

Ez egy kicsit személyesebb lesz, de remélem annál hasznosabb. :-D

Amellett, hogy társadalomfilozófiai fogalom, egyre többen érzik a bőrükön, és ezen a pandémiás helyzet sem segít sajnos. Alapvetően az ember szociális lény, úgyhogy érdemes ennek pár gondolatot szentelni, néhány tippet is megosztok, mit lehet tenni ellene.

Több vicces posztot is láttam mostanában, mémeket arról, hogy a szülők nem tudják, hogy tanszereket vegyenek vagy inkább még több bort, hiszen megint bizonytalanságot kelt a negyedik hullámról áradó kommunikáció. Megosztok pár gondolatot, ami szubjektíven felmerült bennem ezzel kapcsolatosan, hiszen orvos nem vagyok.

Sokszor beszélünk itt az oldalon az édesanyák munkába visszatéréséről, interjú, önéletrajz, GYED, GYES... Keveset esik szó az érzelmi háttérről. Most erről eszeretnék írni, kicsit személyesebb hangnemben, engedjétek meg most a kevésbé tudományos értekezést.

Ihász Anita két csodás kislány anyukája és egy nagyszerű férj felesége. Kiskunhalason él a családjával és innen irányítják a közös vállalkozásukat a férjével. Fogadjátok szeretettel a vele készült riportot.

Az egész úgy kezdődött, hogy 14 évvel ezelőtt megvettem Deákné B. Katalin “Anya taníts engem” c. könyvét. Persze azt is mondhatnám, hogy ott kezdődött, amikor általános iskolás koromban tanító néni szerettem volna lenni. Emlékszem, amikor vándortáborban néhányan betegek lettünk és busszal mentünk Erika nénivel Aggtelekre. Egy idős néni beszélgetésbe elegyedett velünk, és mesélt az unokája főiskolai eredményeiről is. Mikor leszálltunk, Erika néni csak annyit mondott, hogy nekem ennél biztosan jobb eredményeim lesznek. Nagyon jól esett a belém vetett hite.

Rengeteg szó esik arról, hogy egy nagycsoportos ovisnak mi mindent kell tudnia, minden készségekkel és kompetenciákkal kell rendelkeznie az első osztály megkezdése előtt. Emellett viszont nagyon kevés szó esik arról a holisztikus szemléletről, ami talán a siker kulcsa lehet, ez pedig a család életmódjának megfelelő kialakítása a sulis mindennapokhoz igazodva.