Amellett, hogy társadalomfilozófiai fogalom, egyre többen érzik a bőrükön, és ezen a pandémiás helyzet sem segít sajnos. Alapvetően az ember szociális lény, úgyhogy érdemes ennek pár gondolatot szentelni, néhány tippet is megosztok, mit lehet tenni ellene.

Több vicces posztot is láttam mostanában, mémeket arról, hogy a szülők nem tudják, hogy tanszereket vegyenek vagy inkább még több bort, hiszen megint bizonytalanságot kelt a negyedik hullámról áradó kommunikáció. Megosztok pár gondolatot, ami szubjektíven felmerült bennem ezzel kapcsolatosan, hiszen orvos nem vagyok.

Az egész úgy kezdődött, hogy 14 évvel ezelőtt megvettem Deákné B. Katalin “Anya taníts engem” c. könyvét. Persze azt is mondhatnám, hogy ott kezdődött, amikor általános iskolás koromban tanító néni szerettem volna lenni. Emlékszem, amikor vándortáborban néhányan betegek lettünk és busszal mentünk Erika nénivel Aggtelekre. Egy idős néni beszélgetésbe elegyedett velünk, és mesélt az unokája főiskolai eredményeiről is. Mikor leszálltunk, Erika néni csak annyit mondott, hogy nekem ennél biztosan jobb eredményeim lesznek. Nagyon jól esett a belém vetett hite.

Kedves Olvasó!  Neked is a munkahelyi karrier ugrott be elsőre? Elhiszem. Nézzük most más szemüvegen át.