Sokan sokfélék vagyunk, más-más okkal döntünk úgy, hogy a munkaerőpiacon nem munkavállalóként, hanem vállalkozóként, vagy akár mindkét szerepben egyszerre akarunk érvényesülni. Van jópár szempont, amelyeket érdemes mérlegelni a végleges döntés előtt.

Ha a navigátornak pontos célt adsz meg, akkor az életvezetésed során is ennyire precíz vagy? Sokszor felmerül, hogy mennyire bugyuta kérdés a HR-esektől a jelöltek felé, hogy hol képzelik el magukat 5 év múlva. Minősíteni, jelzőket használni nem szeretnék. Az indoklással általában az a gondom, hogy a legtöbbeknek azért van baja ezzel, mert arra hivatkoznak, hogy annyira bizonytalan a világunk, hogy semmi értelme tervezni, úgyis minden pikk-pakk megváltozik. VUCA világ, BANI világ, dobálóznak a szakemberek is a mozaikszavakkal. (Google segít, ha még nem találkoztál vele, de már én is írtam itt az oldalon többször is a témában...)

In today's fast-paced world, where competition is high and deadlines are tight, maintaining a good work-life balance is crucial for our overall well-being. And for those of us juggling careers and personal life, it can often feel overwhelming. That's why self-improvement and well-being practices, such as mindfulness, communication skills, and career development, are more critical than ever. But have you ever considered adding animal-assisted therapy to your personal growth routine? In this blog post, we'll explore the benefits of animal-assisted therapy, specifically how it can boost your career confidence and help you become a more effective professional.

Szoktunk arról beszélni, hogy a változás ijesztő, valamit másképp csinálni, mint ahogy megszoktuk. Talán egy filmben hallottam egy mondatot, ami szerintem sokatmondó. Ha nem lenne változás, pillangók sem lennének.

Elértünk a harmadik részhez, ami nem más, mint a karrier. Hogyan hat rád vezetőként, alkalmazottként vagy éppen vállalkozóként a hirtelen jött változássorozat? Ez a cikk kicsit más, mint az előzőek, mivel akár több emberrel is szükséges foglalkoznod, és az ő jólétükkel-hogylétükkel egyaránt, különösen igaz ez, ha vezető vagy. Családban szintén érdemes ezt végiggondolnod, arról most külön nem írtam, ennek a sorozatnak az első részét ajánlom olvasásra.

Komolyan nem, úgyhogy ha valami frappáns eszetekbe jut, írjátok meg bátran. Lesz ebben a blogbejegyzésben sok minden, bodyshaming, önbecsülés, ítélkezés, elfogadás, tanácsadói kiakadás és önvallomás, ami azt érzem, már nem nekem gyógyító írás, hanem inspirációnak szánom, hogy hölgyek, legyetek bátran önmagatok és küldjétek el melegebb éghajlatra azokat, akik hajszálnyit is úgy érzik, minősíthetnek titeket.

Ez egy kicsit személyesebb lesz, de remélem annál hasznosabb. :-D

Új szót tanultam ma, a fiam szerinte boomer vagyok és le vagyok maradva, pedig nem is... Mármint boomer nem vagyok... :-D Ez a kifejezés a #girlboss. Nyilván rögtön a netes kereső barátunkhoz fordultam, hogy megtudjam, mit jelent, mi van a hátterében, a címben foglalt témáról pedig úgyis régóta akartam írni.

Sokan tudjátok, hogy kedvelem a személyiségtipológiát, sosem tagadtam, hogy az önismeret fontos alappillére, de nem úgy, hogy címkézünk, hanem önreflexíven átgondoljuk magunkra nézve és felismerjük, hogy mások másmilyenek és ezzel elméletileg növekszik az empátiánk, ha tudjuk a világot más szemmel is nézni.

Több vicces posztot is láttam mostanában, mémeket arról, hogy a szülők nem tudják, hogy tanszereket vegyenek vagy inkább még több bort, hiszen megint bizonytalanságot kelt a negyedik hullámról áradó kommunikáció. Megosztok pár gondolatot, ami szubjektíven felmerült bennem ezzel kapcsolatosan, hiszen orvos nem vagyok.