Blog - #önazonosság

Elértünk a harmadik részhez, ami nem más, mint a karrier. Hogyan hat rád vezetőként, alkalmazottként vagy éppen vállalkozóként a hirtelen jött változássorozat? Ez a cikk kicsit más, mint az előzőek, mivel akár több emberrel is szükséges foglalkoznod, és az ő jólétükkel-hogylétükkel egyaránt, különösen igaz ez, ha vezető vagy. Családban szintén érdemes ezt végiggondolnod, arról most külön nem írtam, ennek a sorozatnak az első részét ajánlom olvasásra.
Komolyan nem, úgyhogy ha valami frappáns eszetekbe jut, írjátok meg bátran. Lesz ebben a blogbejegyzésben sok minden, bodyshaming, önbecsülés, ítélkezés, elfogadás, tanácsadói kiakadás és önvallomás, ami azt érzem, már nem nekem gyógyító írás, hanem inspirációnak szánom, hogy hölgyek, legyetek bátran önmagatok és küldjétek el melegebb éghajlatra azokat, akik hajszálnyit is úgy érzik, minősíthetnek titeket.
Új szót tanultam ma, a fiam szerinte boomer vagyok és le vagyok maradva, pedig nem is... Mármint boomer nem vagyok... :-D Ez a kifejezés a #girlboss. Nyilván rögtön a netes kereső barátunkhoz fordultam, hogy megtudjam, mit jelent, mi van a hátterében, a címben foglalt témáról pedig úgyis régóta akartam írni.
Gál Dóra kreatív pályaváltása megfogott, ezért is kértem, hogy megmutthassam az útját a blogon. Budapesten él a férjével és 2 éves kisfiával, de hamarosan költöznek Vácra, épül a lakásuk. Dokumentarista családfotósként dolgozik, életképeket készít leginkább a családok otthonában vagy egy kedvenc helyen.
Sokan tudjátok, hogy kedvelem a személyiségtipológiát, sosem tagadtam, hogy az önismeret fontos alappillére, de nem úgy, hogy címkézünk, hanem önreflexíven átgondoljuk magunkra nézve és felismerjük, hogy mások másmilyenek és ezzel elméletileg növekszik az empátiánk, ha tudjuk a világot más szemmel is nézni.
Több vicces posztot is láttam mostanában, mémeket arról, hogy a szülők nem tudják, hogy tanszereket vegyenek vagy inkább még több bort, hiszen megint bizonytalanságot kelt a negyedik hullámról áradó kommunikáció. Megosztok pár gondolatot, ami szubjektíven felmerült bennem ezzel kapcsolatosan, hiszen orvos nem vagyok.
Már az elején lelövöm a poént, miközben reménykedek, hogy hogy tovább olvasol...Nyilván a kommunikáció. Amihez mindenki ért és közben peidig nagyon kevesen. Miért is?
Sokszor beszélünk itt az oldalon az édesanyák munkába visszatéréséről, interjú, önéletrajz, GYED, GYES... Keveset esik szó az érzelmi háttérről. Most erről eszeretnék írni, kicsit személyesebb hangnemben, engedjétek meg most a kevésbé tudományos értekezést.
A múltkor a mentorcsapattal a hitelességről beszélgettünk. Lili felvetette, hogy mennyire fontos az is, hogy az ember a lehetőségeihez mérten többet adjon az ügyfél számára, mint amit elvár.
Gyakran kérdezitek tőlem is, illetve különböző social media platformokon is, hogyan tüntessétek fel a gyermekvállalás kapcsán otthon töltött időt a CV-ben, illetve egyáltalán bele írjátok-e. Pont a minap is belefutottam ebbe a kérdésbe és a szokásos rövid kommenttemet írtam a poszt írójának kérdésére válaszolva, azonban most úgy éreztem, hogy ez megér egy hosszabb véleményt.
Loading in progress...