Blog - #állatasszisztált foglalkozás

Több vicces posztot is láttam mostanában, mémeket arról, hogy a szülők nem tudják, hogy tanszereket vegyenek vagy inkább még több bort, hiszen megint bizonytalanságot kelt a negyedik hullámról áradó kommunikáció. Megosztok pár gondolatot, ami szubjektíven felmerült bennem ezzel kapcsolatosan, hiszen orvos nem vagyok.
Az egész úgy kezdődött, hogy 14 évvel ezelőtt megvettem Deákné B. Katalin “Anya taníts engem” c. könyvét. Persze azt is mondhatnám, hogy ott kezdődött, amikor általános iskolás koromban tanító néni szerettem volna lenni. Emlékszem, amikor vándortáborban néhányan betegek lettünk és busszal mentünk Erika nénivel Aggtelekre. Egy idős néni beszélgetésbe elegyedett velünk, és mesélt az unokája főiskolai eredményeiről is. Mikor leszálltunk, Erika néni csak annyit mondott, hogy nekem ennél biztosan jobb eredményeim lesznek. Nagyon jól esett a belém vetett hite.
A korábbi posztokban több cikk is szólt arról, hogy milyen coachok a kutyák. Most is egy érdekes aspektust mutatok be arról, hogy mindig több lehetőségünk van elérni a célunkat.
2020.11.12.
Arra gondoltam, hogy egyesével is bemutatom Nektek a kutyáinkat, készítettem egy rövid videót is a mindennapjaikról, fogadjátok szeretettel.
Az alábbi cikk az Újratervezés Magazin harmadik számában jelent meg. A teljes magazint innen tudjátok letölteni: https://oromterapia.hu/
2020.09.28.
Arra gondoltam, hogy egyesével is bemutatom Nektek a kutyáinkat, készítettem egy rövid videót is a mindennapjaikról, fogadjátok szeretettel. Lumi 2018 tavaszán érkezett hozzánk. A férjem nagyon szeretett volna egy border colliet. Ki is néztünk egy kennelt, ahol várólistán voltunk a következő alomra, de sajnos nem sikerült a fedeztetés. Teljesen véletlenül fedeztük fel, hogy az eredetileg kiszemelt kennelből származó kutyus tenyésztőjénél születtek kiskutyák, így felvettük velük a kapcsolatot. Akkor már tudtuk, hogy amellett, hogy családi kutyának szeretnénk, szeretnénk vele sportolni és már tervben volt a terápiás kutyázás is
Valamelyik nap kint voltunk reggel a kutyákkal a futiban. Fire egyik lába alatt átfutott a póráz. Ki tudott volna lépni belőle. Én lehajoltam és megemelve a lábát, megigazítottam a pórázt és elindultunk haza. Barátnőm rám nézett és megkérdezte, hogy ugye tudom, hogy ezt meg tudta volna oldani. Másnap kísértem a nagyfiam a suliba konzultációra. Elkezdett jegyzetelni. Mozgott a papír, odanyúltam és lefogtam egy ujjal a papír sarkát, hogy ne csúszkáljon, amíg ír. És itt bevillant, ami előtte nap történt a spánielle. Elengedtem a lapot és felhívtam a gyerek figyelmét, hogy a pad alatt lévő kezével tartsa meg a lapot. És kiléptem a helyzetből. Majd ezt követően elkezdtem ezen gondolkozni, hogy ez mennyire igaz rám a mindennapok során, és akarok-e ezen változtatni, és ha igen, hova akarok eljutni ebben a témában.
Loading in progress...