A sikeres emberek általában nem egyik napról a másikra érik el a sikert. Ahhoz, hogy valaki igazán sikeres legyen, hosszú távon következetesen és keményen kell dolgoznia. Az életünkben történő változásokat általában fokozatosan érjük el, és sokszor új kihívásokkal, akadályokkal és nehézségekkel kell szembenéznünk. Azonban a fontos az, hogy ne hagyjuk, hogy ezek a nehézségek lelombozzanak minket, és ne engedjük meg, hogy a kifogásaink legyőzzenek minket. Azt is fontos tisztázni, hogy neked mit jelent személyesen a siker, hiszen különbözőek vagyunk, más-más értékrendet képviselve.

A mai világban, amikor nagy a verseny és a határidők szorosak, az élet és a munka közötti egyensúly megtartása rendkívül fontos a jólétünk szempontjából. Ha karrieredre és magánéletedre is figyelsz, akkor ez gyakran nagyon kihívást jelenthet. Ezért az önfejlesztés és jólétünk gyakorlatai, például az éberség, kommunikációs készségek és karrierfejlesztés, még fontosabbak, mint valaha. Talán gondolkodtál már az állatasszisztált coaching előnyein, és azon, hogy ezt hogyan lehet beilleszteni a személyes fejlődésedbe. Ebben a blogbejegyzésben megvizsgáljuk az állatasszisztált coaching előnyeit, konkrétan azt, hogyan erősítheti a karrieredben az önbizalmadat és hogyan segíthet hatékonyabb szakemberré válni.

Szoktunk arról beszélni, hogy a változás ijesztő. Valamit másképp csinálni, mint ahogy megszoktuk. Talán egy filmben hallottam egy mondatot, ami szerintem sokatmondó: "Ha nem lenne változás, pillangók sem lennének".

Komolyan nem, úgyhogy ha valami frappáns eszetekbe jut, írjátok meg bátran. Lesz ebben a blogbejegyzésben sok minden, bodyshaming, önbecsülés, ítélkezés, elfogadás, tanácsadói kiakadás és önvallomás, ami azt érzem, már nem nekem gyógyító írás, hanem inspirációnak szánom, hogy hölgyek, legyetek bátran önmagatok és küldjétek el melegebb éghajlatra azokat, akik hajszálnyit is úgy érzik, minősíthetnek titeket.

Talán a leggyakoribb kérdés, amit kapok, hogy hogyan induljatok el az úton. Sokan sokféle problémával kerestek írásban vagy hívtok fel, van rengeteg hasonló és különböző történet, rövidebbek, hosszabbak... egy dolog közös bennük, ez pedig az elakadás, hogy nem tudják az érdeklődők, hogy mit tegyenek első lépésként, merre induljanak el, hogyan kezeljék a helyzetet.

Amellett, hogy társadalomfilozófiai fogalom, egyre többen érzik a bőrükön, és ezen a pandémiás helyzet sem segít sajnos. Alapvetően az ember szociális lény, úgyhogy érdemes ennek pár gondolatot szentelni, néhány tippet is megosztok, mit lehet tenni ellene.

Több vicces posztot is láttam mostanában, mémeket arról, hogy a szülők nem tudják, hogy tanszereket vegyenek vagy inkább még több bort, hiszen megint bizonytalanságot kelt a negyedik hullámról áradó kommunikáció. Megosztok pár gondolatot, ami szubjektíven felmerült bennem ezzel kapcsolatosan, hiszen orvos nem vagyok.

Tudom, tudom, mindenhol azt hallani, hogy fejlődni csak a komfortzónán kívül lehet, meg tágítsd a komfortzónád és sorolhatnám... A múltkor egy mentorkonzin is felmerült ez a téma és mondtam, hogy én egyszer már annyira szeretnék a komfortznámon belül lenni...