Blog

Amellett, hogy társadalomfilozófiai fogalom, egyre többen érzik a bőrükön, és ezen a pandémiás helyzet sem segít sajnos. Alapvetően az ember szociális lény, úgyhogy érdemes ennek pár gondolatot szentelni, néhány tippet is megosztok, mit lehet tenni ellene.
Sokan tudjátok, hogy kedvelem a személyiségtipológiát, sosem tagadtam, hogy az önismeret fontos alappillére, de nem úgy, hogy címkézünk, hanem önreflexíven átgondoljuk magunkra nézve és felismerjük, hogy mások másmilyenek és ezzel elméletileg növekszik az empátiánk, ha tudjuk a világot más szemmel is nézni.
Ahogy örömet okoz a két csík a teszten, hirtelen annyi félelem és kétség is megjelenik a kismamákban. Járjuk egy körül ezt a témát munkajogi szempontból.
Több vicces posztot is láttam mostanában, mémeket arról, hogy a szülők nem tudják, hogy tanszereket vegyenek vagy inkább még több bort, hiszen megint bizonytalanságot kelt a negyedik hullámról áradó kommunikáció. Megosztok pár gondolatot, ami szubjektíven felmerült bennem ezzel kapcsolatosan, hiszen orvos nem vagyok.
Talán az egyik legfontosabb, amit Polgár Lilitől megtanultam az elmúlt évek során, és az összes coach képzéstől, terápiás kutya felvezető képzéstől, állatasszisztált önismereti csoporttól és még sorohatnám... tehát a 6 éves út végén, amit kaptam az önazonosság.
Tudom, tudom, mindenhol azt hallani, hogy fejlődni csak a komfortzónán kívül lehet, meg tágítsd a komfortzónád és sorolhatnám... A múltkor egy mentorkonzin is felmerült ez a téma és mondtam, hogy én egyszer már annyira szeretnék a komfortznámon belül lenni...
Már az elején lelövöm a poént, miközben reménykedek, hogy hogy tovább olvasol...Nyilván a kommunikáció. Amihez mindenki ért és közben peidig nagyon kevesen. Miért is?
Sokszor beszélünk itt az oldalon az édesanyák munkába visszatéréséről, interjú, önéletrajz, GYED, GYES... Keveset esik szó az érzelmi háttérről. Most erről eszeretnék írni, kicsit személyesebb hangnemben, engedjétek meg most a kevésbé tudományos értekezést.
Loading in progress...