Blog

Talán az egyik legfontosabb, amit Polgár Lilitől megtanultam az elmúlt évek során, és az összes coach képzéstől, terápiás kutya felvezető képzéstől, állatasszisztált önismereti csoporttól és még sorohatnám... tehát a 6 éves út végén, amit kaptam az az önazonosság.
Tudom, tudom, mindenhol azt hallani, hogy fejlődni csak a komfortzónán kívül lehet, meg tágítsd a komfortzónád és sorolhatnám... A múltkor egy mentorkonzin is felmerült ez a téma és mondtam, hogy én egyszer már annyira szeretnék a komfortznámon belül lenni...
Már az elején lelövöm a poént, miközben reménykedek, hogy tovább olvasol...Nyilván a kommunikáció. Amihez mindenki ért és közben peidig nagyon kevesen. Miért is?
Sokszor beszélünk itt az oldalon az édesanyák munkába visszatéréséről, interjú, önéletrajz, GYED, GYES... Keveset esik szó az érzelmi háttérről. Most erről eszeretnék írni, kicsit személyesebb hangnemben, engedjétek meg most a kevésbé tudományos értekezést.
Mindig parázs vita alakul ki különböző fórumokon, hogy hogyan nézzen ki a tökéletes önéletrajz és mi legyen benne és mi ne.
Ihász Anita két csodás kislány anyukája és egy nagyszerű férj felesége. Kiskunhalason él a családjával és innen irányítják a közös vállalkozásukat a férjével. Fogadjátok szeretettel a vele készült riportot.
Az egész úgy kezdődött, hogy 14 évvel ezelőtt megvettem Deákné B. Katalin “Anya taníts engem” c. könyvét. Persze azt is mondhatnám, hogy ott kezdődött, amikor általános iskolás koromban tanító néni szerettem volna lenni. Emlékszem, amikor vándortáborban néhányan betegek lettünk és busszal mentünk Erika nénivel Aggtelekre. Egy idős néni beszélgetésbe elegyedett velünk, és mesélt az unokája főiskolai eredményeiről is. Mikor leszálltunk, Erika néni csak annyit mondott, hogy nekem ennél biztosan jobb eredményeim lesznek. Nagyon jól esett a belém vetett hite.
Sokat gondolkoztam azon, hogy erről írjak-e, de azt gondolom, hogy fontos erről beszélni.
Továbbiak megjelenítése folyamatban...