Ha a navigátornak pontos célt adsz meg, akkor az életvezetésed során is ennyire precíz vagy? Sokszor felmerül, hogy mennyire bugyuta kérdés a HR-esektől a jelöltek felé, hogy hol képzelik el magukat 5 év múlva. Minősíteni, jelzőket használni nem szeretnék. Az indoklással általában az a gondom, hogy a legtöbbeknek azért van baja ezzel, mert arra hivatkoznak, hogy annyira bizonytalan a világunk, hogy semmi értelme tervezni, úgyis minden pikk-pakk megváltozik. VUCA világ, BANI világ, dobálóznak a szakemberek is a mozaikszavakkal. (Google segít, ha még nem találkoztál vele, de már én is írtam itt az oldalon többször is a témában...)

Sokszor beszélünk itt az oldalon az édesanyák munkába visszatéréséről, interjú, önéletrajz, GYED, GYES... Keveset esik szó az érzelmi háttérről. Most erről eszeretnék írni, kicsit személyesebb hangnemben, engedjétek meg most a kevésbé tudományos értekezést.

Mindig parázs vita alakul ki különböző fórumokon, hogy hogyan nézzen ki a tökéletes önéletrajz és mi legyen benne és mi ne.

Sokat gondolkoztam azon, hogy erről írjak-e, de azt gondolom, hogy fontos erről beszélni.