Sokan tudjátok, hogy kedvelem a személyiségtipológiát, sosem tagadtam, hogy az önismeret fontos alappillére, de nem úgy, hogy címkézünk, hanem önreflexíven átgondoljuk magunkra nézve és felismerjük, hogy mások másmilyenek és ezzel elméletileg növekszik az empátiánk, ha tudjuk a világot más szemmel is nézni.

Tudom, tudom, mindenhol azt hallani, hogy fejlődni csak a komfortzónán kívül lehet, meg tágítsd a komfortzónád és sorolhatnám... A múltkor egy mentorkonzin is felmerült ez a téma és mondtam, hogy én egyszer már annyira szeretnék a komfortznámon belül lenni...

Már az elején lelövöm a poént, miközben reménykedek, hogy tovább olvasol...Nyilván a kommunikáció. Amihez mindenki ért és közben pedig nagyon kevesen. Miért is?

Tőlem nem megszokott módon nem szakmai cikket hozok, nem tervezek benne szakirodalmi hivatkozásokat sem feltüntetni. Csak ami bennem kavarog most ezzel kapcsolatban...

Gyakran kérdezitek tőlem is, illetve különböző social media platformokon is, hogyan tüntessétek fel a gyermekvállalás kapcsán otthon töltött időt a CV-ben, illetve egyáltalán bele írjátok-e. Pont a minap is belefutottam ebbe a kérdésbe és a szokásos rövid kommenttemet írtam a poszt írójának kérdésére válaszolva, azonban most úgy éreztem, hogy ez megér egy hosszabb véleményt.

Az előző bejegyzésben részletesen megnéztünk néhány tesztet, ami segíti önmagunk és a körülöttünk élő emberek jobb megértését. Az énfogalom az egyén önmagára vonatkozó információinak mentális reprezentációja. Tehát minél több információm van önmagamról, annál jobban meg is tudom fogalmazni magam számára, hogy ki vagyok én valójában. Ez nemcsak a tulajdonságokat jelenti, hanem a társas szerepeket, nemi identitást is.

Kezdjük azzal, hogy szerintem miért fontos az önismeret. Azért, mert magunkkal töltjük a legtöbb időt, mégis magunkkal, az “én”-ünkkel foglalkozunk tudatosan a legkevesebbet. Ha véletlenül egyedül is vagyunk és épp lenne időnk “tükörbe nézni”, akkor is inkább általában a telefonunkat nyomkodjuk. Dr. Buda Lászlótól és Vecsi H. Miklóstól is nemrég hallottam azt a gondolatot, hogy nem tudunk a csendünkkel lenni. Érdemes egy pillanatra megállni és ezen elgondolkodni, magunkba nézni.

3 gyakorlattal

Régóta tervezem, hogy írok hosszabban a fenti témával kapcsolatosan. Az elmúlt pár hétben ráadásul többször is megtalált a téma, így úgy gondoltam, hogy nekiülök, még ha több részletben is sikerül majd összefoglalnom a gondolataimat. Polgár Lili, kedves trénerem is kifejtette az ő szempontjából, illetve több facebook csoportban is direkt témaként lett feszegetve, miközben rájöttem, hogy bőven akad mondanivalóm a témával kapcsolatosan. Én kifejezetten nem szeretem a változást. Sokszor eszembe jut, mikor az egyik munkahelyemre történő felvételi folyamat során ki kellett tölteni egy tesztet. Egy szervezetfejlesztős/projektes pozíció kapcsán jött ki, hogy én mennyire nem szeretem a változást. Elég paradox, ugye?! :-) Természetesen rákérdeztek. Elmondtam, hogy változást koordinálni szeretek és tudom hogy jó, és ez visz előre, de én a saját magánéletemben jobban preferálom a rutinokat, stb. Ez már jópár éve volt, azóta sok minden változott... :-D