Drága mentorom, Polgár Lili mindig arra tanított, hogy vagy pozitívat írni, vagy semmit. Illetve, ha felhúzod magad valamin, távolodj el, ha kell, még dühöngd is ki magad, majd megoldásfókusszal irány a cél felé. Illetve, hogy a fókusz bent legyen, ne kint. Azzal legyek tisztában, hogy az én tudásom és munkám mit ér, és azt csináljam becsületesen, nem kell másokkal foglalkozni. Alapesetben én is így gondolom. De most nagyon kiakadtam. Wolf Gábor pedig azt mondta, hogy néha igenis ér és meg is lehet mutatni.
A héten az egyik helyi Facebook csoportban egy hölgy ajánlást kért a testvére számára, fotóst keresett, önéletrajzi portré miatt. Én elsőként kommenteltem és ajánlottam két szuper fotóst, akiket az ügyfeleimnek is szoktam ajánlani. Sokan ajánlották a helyi fotós bolt tulajdonosát is, akinél mi is szoktunk vásárolni, igazolványképet is készít. Majd a többi komment a piszkálódásról szólt, a posztíró törölte is a kérdését egy idő után. Az egyik kommentelő odaírta, hogy mennyire túl van ez lihegve és egy magára bármit is adó vállalat nem ez alapján dönt. Mivel a poszt törlésre került, már nem írhattam le a szakmai gondolataimat ezzel kapcsolatban, így megteszem most.