« Blog

Amikor megjön a határozat vagy csörög a telefon...

Pados Eszter | 2021.05.12
Sokszor beszélünk itt az oldalon az édesanyák munkába visszatéréséről, interjú, önéletrajz, GYED, GYES... Keveset esik szó az érzelmi háttérről. Most erről eszeretnék írni, kicsit személyesebb hangnemben, engedjétek meg most a kevésbé tudományos értekezést.

A nagyfiam 2007 márciusában született, csitri voltam szinte. A Vodafone-nál dolgoztam, az volt az álmom, hogy a piros cégnél leszek HR-es. Danikám másképp gondolta... Főiskolára jártam, babáztam, alkalmi munkát vállaltam. Kevesen tudják, hogy tudok ám profin sört is csapolni! :-D A fősuli után azt gondoltam, hoyg pihennék egy kicsit. Aztán megláttam augusztusban az újságban a pótfelvételi lehetőséget a HR tanácsadó szakra a Pécsi Tudományegyetemen, levelező, pesti kihelyezett tanszékkel... Kihagyhatatlan, igaz? :-D Az első fájdalom az volt, mikor a beiratkozáskor oda kellett utazni ott alvással, kocsi nélkül, gyerek nélkül. A szívem szakadt meg, akkor éreztem először, hogy nem biztos, hogy jó döntés volt.

Anyagi források szűkében beadtuk a jelentkezést a kerületi bölcsődébe, mikor másfél éves múlt, azt hittem, még lesz egy szép nyarunk együtt, hiszen hosszú a várólista, és ő bölcsibe megy 2009 őszén, én pedig elkezdek dolgozni. Jártunk a havi egy babaklubba, amit az a gondozónéni tartott, akihez szívesen kerültünk volna, lazán, úgy voltam vele, időmilliomosok vagyunk.

2009 január végén, álltam a pécsi vasútállomás peronján etika vizsga után hazafelé várva a vonatot, mikor megcsörrent a mobilom. Jövő héten mehetek beszoktatni. Próbáltam viszakozni, azt mondták, hogy most vagy ki tudja mikor, nem várnak. Aztán valahogy még tudtam tolni 3 hetet, első nap lázas lett (sajnálom, de én örültem, mert haza mehettünk...), így összesen 4 hetet nyertünk, de aztán nem volt mit tenni, beszoktattam. Visszamenni nem tudtam a Vodához, akkor még munkaerőkölcsönzőn keresztül voltam ott és a törvényi előírások meleltt korrektek voltak. Mondom, 2009, válság, még kiadták az igazolást, hogy emiatt ne vesszen a bölcsis hely, aztán keresgélni kezdtem. Az egy másik sztori lesz, hogy lett két hét alatt munkahelyem...

Én nem akartam, hogy böcsődébe menjen a fiam. A család akarta. Anyagi okok miatt reális döntés volt. A szívem megszakadt. Hogy jutott ez most eszembe? Onnan, hogy május van. Normális esetben ilyenkor jön meg a bölcsődei határozat, hogy a gyermeket felvették-e az állami bölcsibe az áprilisi jelentkezést követően vagy sem. Döntés előtt állsz. Sok út van még innen is, attól függően, hogy sikerült, vagy sem, tényleg menni akarsz-e dolgozni, vagy mégsem, kistesó projekt van és majd meglátod. Persze, ezer féle forgatókönyv. Most mégis nézzük azt a lehetőséget, hogy az áll a dokumentumban, miszerint felvették életed kincsét és te ősztől szeretnél újra aktívan dolgozni. Érzelmileg nehéz időszak, miközben hideg fejjel kell stratégiát alkotnod, hogy a lehető legjobb megoldással térj vissza a munkaerőpiacra. És ez már az utolsó utáni pillanat, hiszen már csak szűk 4 hónapod maradt. Fontos, hogy először tisztázd, neked mi a legnagyobb félelmed? Van-e ráhatásod? Ha igen, akkor mi az? Mi lesz jó a változásban? Gyűjts jó sok pozitív erőforrást. 

Majd tudatosan készülj fel, nézz utána, mi a helyzet a régi munkahelyeden, oda akarsz-e visszamenni, ha nem, hogyan tudsz jól eljönni, kell-e új céghez, új munkakörre pályáznod, esetleg vállalkoznál? Rengeteg opció, fontos tudatosan felkészülnöd, hogy olyan megoldás szülessen, ami jó érzéssel tölt el. Tudom, hoyg nehéz, ezért is születtek meg az e-learning tananyagok, melyek közül sokat ingyenesen is elérsz itt: https://mentoring-sunshinycoaching.com/fejezetek/5

HA pedig segítségre van szükséged, írj nekem bátran! Közösen megtaláljuk az ideális megoldást!