Az a helyzet, hogyha valaki ezt érzi, egyetlen dologgal lehet rajta változtatni. Ez kizárólag hozzáállás kérdése.

A minap az egyik ismerősöm mesélt egy angol beszélgetős klubról, lelkesen invitált minket a barátnőmmel. Az első gondolatom az ellenállás volt. 

Egyedül nem lett volna bátorságom részt venni. Nagyon örültem, hogy végül ő is úgy döntött, hogy részt vesz és együtt vágtunk bele ebbe a kicsit ijesztő kalandba.

A klub témája a hálaadás volt, hiszen ezidőtájt ez igencsak aktuális téma az USA-ban. Nem voltunk sokan, és rendkívül kedves, barátságos emberek vettek részt. A téma is szívet melengető volt, minden giccs nélkül, tényleg.

A klubot vezető hölgy készült egy laza tematikus programmal, volt helye a szabad beszélgetésnek is, természetesen angolul. Nagyon jól éreztük magunkat, kár lett volna kihagyni. Hálás vagyok ezért a pozitív élményért. 

Átgondoltam, mikor volt utoljára ilyen, hogy idegenek közé mentem volna önszántamból, és nem igazán tudok olyan alkalmat felidézni, ami nem munkával kapcsolatos.

Ez bennem előhívja a szomorúság érzését és elkezdtem az okokon gondolkozni. Rögtön az anyaság jutott eszembe. Az, hogy pár éve még nem okozott gondot a kisgyermekes programokon történő részvétel, ahol barátságok is szövődtek.

A pandémia miatt viszont ezekre már csak korlátozottan van lehetőség. Alapvetően óvatosabb, bizalmatlanabbak lettünk, csökkentek a baráti, rokoni interakciók is, ami szerintem felerősítette a századra jellemző elidegenedési tendenciáját.

Az elidegenedés összetett, de gyakori állapot. Ez szociológiai és pszichológiai is, és hatással lehet az egészségre is, így ez is olyan terület, amire hasznos kicsit tudatosan ránéznünk.

Mik lehetnek a tünetei?

• tehetetlennek érzi magát
• úgy érzi, hogy a világ üres vagy értelmetlen
• beszélgetésekből vagy eseményekből kimaradt érzés
• mindenkitől eltérőnek vagy elkülönültnek érzi magát
• nehézségekbe ütközik másokhoz, különösen a szülőkhöz való közeledés és a velük való beszélgetés
• nem érzi magát biztonságban, amikor másokkal érintkezik
• a szabályok betartásának megtagadása
• rossz étvágy vagy túlevés
• túlzott alvás vagy álmatlanság
• folyamatos fáradtság érzése
• önértékelés hiánya
• reménytelenség érzés

6 fő típust jelöl meg a szakirodalom, például a kulturális elszigetelődés.

Nézzük meg, mit lehet tenni ellene?

Az első és legfontosabb lépés a tudatosítás, és felismerés, hogy ezzel állunk szemben. Majd kitalálni, hogy mit tudunk tenni, ami kimozdít és önazonosak tudunk lenni.

A teljesség igénye nélkül összeszedek egy listát, bátran lehet belőle szemezgetni, önazonosan, mi áll a legközelebb hozzád. És ne feledd, ha úgy érzed, nem tudsz vele egyedül megbirkózni, mindenképp fordulj szakemberhez a saját jólléted érdekében! 

1. A kutyatartás tök jó, mert sétálni kell vinni, és kutyasuliba, ahol jó eséllyel találkozol emberekkel. :-)
2. Hívd fel egy barátod vagy rokonod! Kezdheted azzal is, hogy ráírsz messengeren és leszervezel egy találkozót!
3. Nézd meg, hogy a környékeden milyen közösségek vannak, amihez lenne kedved csatlakozni.
4. Keress egy jó hangulatú táncsulit. A salsa csodákra képes, de valószínűleg bármi más is jó lesz, akármilyen mozgás duplán örömet adhat.
5. Van-e bármilyen klub a környéken, ami tetszene?
6. Kezdj el köszönni az utcán az embereknek, szomszédnak, lehet utcabált is csinálni.
7. Keress egy tanfolyamot. Kipipálhatod az élethosszig tartó tanulást, megőrizheted a tanulékonyság kulcskompetenciádat, és emellett új emberekkel ismerkedhetsz meg.

Ha neked van jó ötleted, mindenképp írd meg, mi segíthet még, hogy ne otthon magányosan begubózódva töltsd az idődet. Félreértés ne essék, nagyon jó otthon bekuckózni. Csak az arányok és harmónia megtalálása a lényeg, amivel oké vagy és jól érzed magad a bőrödben.