Egy korábbi, 2008-as tanulmányomból szúrok ide egy részletet, mert továbbra is nagyon aktuálisnak gondolom. Kismamák felnőttkori tanulását vizsgáltam, abból származik ez a fejezet.

Régóta tervezem, hogy írok hosszabban a fenti témával kapcsolatosan. Az elmúlt pár hétben ráadásul többször is megtalált a téma, így úgy gondoltam, hogy nekiülök, még ha több részletben is sikerül majd összefoglalnom a gondolataimat. Polgár Lili, kedves trénerem is kifejtette az ő szempontjából, illetve több facebook csoportban is direkt témaként lett feszegetve, miközben rájöttem, hogy bőven akad mondanivalóm a témával kapcsolatosan. Én kifejezetten nem szeretem a változást. Sokszor eszembe jut, mikor az egyik munkahelyemre történő felvételi folyamat során ki kellett tölteni egy tesztet. Egy szervezetfejlesztős/projektes pozíció kapcsán jött ki, hogy én mennyire nem szeretem a változást. Elég paradox, ugye?! :-) Természetesen rákérdeztek. Elmondtam, hogy változást koordinálni szeretek és tudom hogy jó, és ez visz előre, de én a saját magánéletemben jobban preferálom a rutinokat, stb. Ez már jópár éve volt, azóta sok minden változott... :-D

A héten elég sokat töprengtem ezen a kérdésen. A probléma szó használata indította el a "vezérhangyát" a fejemben, mert számomra negatív kicsengése van.

Miért hiszek a coaching erejében?

Gyakran halljuk, olvassuk, benne van a köztudatban a "burnout" kifejezése. Miben lehet "kiégni"? Szerintem bármiben, amit az ember rendszeresen csinál...:-) Az általam, a témában legjobbank tartott könyvben sincs "definíció".  Talán a legegyszerűbb megfogalmazás, amit olvastam, így hangzik: több síkon ható, fizikai, mentális és érzelmi kimerülés. Munkahelyi kiégésről rengeteg cikk született már, én most egy másik élethelyzetről írok.

A coachingnak is rengeteg típusa létezik már. Első körben érdemes elkülöníteni a business- és  a life coachingot. Nevéből is adódik, hogy az utóbbi az egyén életében felmerülő helyzetekkel, eseményekkel, állapotokkal foglalkozik.