« Blog

Mindig van másik út

Pados Eszter | 2021.02.03
A korábbi posztokban több cikk is szólt arról, hogy milyen coachok a kutyák. Most is egy érdekes aspektust mutatok be arról, hogy mindig több lehetőségünk van elérni a célunkat.

Minden coaching folyamat, sőt, ülés célja, hogy a coach támogassa az ügyfelet abban, hogy a célja eléréséhez minél több lehetőséget tudjon összegyűjteni, esetleg új utakat találni. Az utóbbi pár hétben eléggé összekuszálódtak a dolgok és kezdett elhatalmasodni rajtam a tehetetlenség érzése. 

Ezzel egyidőben találkoztam az egyik kutyakiképző ismerősömmel, hogy tanácsot kérjek tőle, mert a spánielünk, nevezzük Fire-nek, nem volt hajlandó fekve helyben maradni. Sőt, igazán feküdni se, mert lefeküdt, mikor kértem és azzal egyidőben fel is állt. Pedig ez egy fontos enegedelmes feladat, ráadásul ahhoz, hogy terápiás kutya legyen, ez egy alapkészség, amit el kell sajátítania, nemcsak azért, mert van ilyen feladat a temperamentum vizsgán. Én azt gondoltam, hogy már mindenhogyan próbáltam. A másik két kutya elég gyorsan megtanulta ezt a feladatot. Nem ment se szép szóval, se táppal megvezetve, se egyéb finom falattal vagy az örök kedvencével, a labdával. Egy másik kiképző lány már lépegetett a lábával előre, rálépett a pórázra, lenyomta, amikkel én alap esetben sem értek egyet, de úgy éreztem, hogy a kör bezárult. A terápiás kutya csoportos kiképzőnk már ránk szólt, hogy hetek óta küzdünk ezzel, mostantól csak úgy kaphat vacsorát a kutya, ha fekve marad… Addig feküdt, míg evett a kezemből, de felállni már nem tudtam. Tehát találkoztunk ezzel a veterán és tapasztalt sráccal. Természetesen jól kipanaszkodtam magam, hogy nem működik a kutya és amúgyis kamasz pasi az eb, le se fütyüli, hogy mit csinálok nagyjából vagy mit akarok tőle. Ekkor mutatott egy játékot, amiből kiderült, hogy a kutyát igenis érdeklem. Aztán megmutatta az ötödik féle módszert, hogyan tanítsam feküdni a kutyát, amit még nem ismertem. Láss csodát, Fire fekve maradt. Természetesen azóta is csak a fekve helyben maradásra kapja kézből a vacsit, hogy rögzüljön az új tudomány, de haladunk, irányban vagyunk és újra ott a reménysugár, hogy talán mégis lesz egyszer segítő kutya papírja. 

Nekem ez újra megtanította, hogy mindig van döntésem és nincsen lehetetlen, ha el akarok érni valamit, akkor a megfelelő módszert is meg fogom találni hozzá idővel. Azt gondolom, hogy ez alapigazság. Ha fontos egy cél, akkor érdemes addig keresni a megvalósításhoz szükséges lépéseket, amíg meg nem találjuk a megfelelőt.

Ha fejlesztenéd az önismereted, érdekel, hogyan lehetsz hatékonyabb, érdekel a konfliktuskezelés témaköre, kattints ide: https://mentoring-sunshinycoaching.com/leckek/6,15,72