« Blog

Rossz és jó konfliktuskezelés – mi a különbség?

2020.01.08.
Egy magánéleti vagy munkahelyi konfliktus rendkívül stresszes lehet, főként, ha nem oldjuk meg, hosszú távra kihatnak lelkivilágunkra, egészségünkre és mindennapjainkra. Ezért fontos, hogy megfelelően megbeszéljük a másik féllel a nézeteltéréssel kapcsolatos érzéseinket, gondolatainkat, meghallgassuk az övéit is, közösen megpróbáljuk megtalálni a probléma gyökerét, végül mindkét fél számára kielégítő megoldást kitalálni.

Egy magánéleti vagy munkahelyi konfliktus rendkívül stresszes lehet, főként, ha nem oldjuk meg, hosszú távra kihatnak lelkivilágunkra, egészségünkre és mindennapjainkra. Ezért fontos, hogy megfelelően megbeszéljük a másik féllel a nézeteltéréssel kapcsolatos érzéseinket, gondolatainkat, meghallgassuk az övéit is, közösen megpróbáljuk megtalálni a probléma gyökerét, végül mindkét fél számára kielégítő megoldást kitalálni.

Ez a folyamat egyáltalán nem könnyű, de megfelelő technikák segítségével jól boldogulhatunk. A konfliktus elkerülése, vagy az abból való kilépés senkinek sem fog jó szolgálatot tenni! A belső feszültség egyre csak nő, és egyszer csak – akár teljesen váratlanul – kirobban. Sose felejtsük el: a konfliktus se nem jó, se nem rossz, csupán egy helyzet, amelyet megfelelően kell kezelni!

Munkakapcsolatainkban, illetve a családon kívüli érintkezések során haragunkat megpróbáljuk elfojtani, irányítani, és elkerülni a frontális ütközést. Otthon sajnos sokkal valószínűbb, hogy felkapjuk a vizet, megsértődünk vagy dühösek leszünk, és sértő dolgokat mondunk a másiknak. Kevésbé valószínű, hogy nekiugrunk a hentesnek, ha szándékosan cupákos húst csempész a csomagba, és az is, hogy szemtől szembe megmondjuk a kollégánknak, mennyire bánt bennünket, hogy helyette kell dolgoznunk, mintha párunkkal, gyerekünkkel vagy szüleinkkel konfrontálódunk. Érzelmileg minél inkább mélyebb a kapcsolat, annál valószínűbb, hogy felvesszük a kesztyűt, és nyílt színen kiadjuk magunkból az érzéseinket. A kérdés az, hogy hogyan, mert fontos, hogy ne legyen romboló, az egész kapcsolat minőségére kiható az, ahogyan a helyzettel kapcsolatos szituációt kezeljük.

Amikor közel állunk egy emberhez, ismerjük a gyenge pontjait, tudjuk, hogyan és mivel lehet a legjobban megbántani. A haragban pontosan ez az, amit csinálni akarunk, de normális esetben később megbánjuk.

Amikor önismerettel foglalkozunk, érdemes azt is megvizsgálni, hogy milyen a konfliktuskezelő stílusunk. Erre az interneten is találni teszteket, én a legjobban a Klein-féle verziót szeretem. Érdemes magunknak feltenni a kérdést mindig az ilyen típusú tesztek után, hogy mennyire értünk egyet a kiértékelés után az eredménnyel, illetve szeretnénk-e ezen a tulajdonságunkon változtatni.

A konfliktusok kezelésére öt stratégia létezik:

  1. Harc: klasszikus küzdelem, amelyikben az erősebb „nyer”, a gyengébb veszít.
  2. Tagadás: elutasítás vagy elkerülés, ahol az egyik vagy mindkét fél úgy tesz, mintha nem lenne probléma.
  3. Elsimítás: a probléma olyan megoldása, amely a felszínen harmóniát mutat ugyan, de valójában egyáltalán nem oldja meg a konfliktust.
  4. Kompromisszum: tárgyalás, ahol mindketten adnak valamit az arany középút megtalálásához.
  5. Együttműködés: közös munka a probléma gyökerének felkutatására, mindkét fél érzelmeinek és gondolatainak feltárására, a nézeteltérés megoldására és a harmónia megteremtése érdekében.

Ezeket a stratégiákat alkalmazzuk magánéleti, munkahelyi és egyéb kapcsolatainkban – jó esetben a legutolsót, ez az egyetlen ugyanis, amely egy hosszú távon pozitív hatással működik.

A következő bejegyzésben arról írok majd, hogyan lehet együttműködésben kezelni a konfliktust.