Ez a folyamat egyáltalán nem könnyű, de megfelelő technikák segítségével jól boldogulhatunk. A konfliktus elkerülése, vagy az abból való kilépés senkinek sem fog jó szolgálatot tenni! A belső feszültség egyre csak nő, és egyszer csak – akár teljesen váratlanul – kirobban. Sose felejtsük el: a konfliktus se nem jó, se nem rossz, csupán egy helyzet, amelyet megfelelően kell kezelni!

Munkakapcsolatainkban, illetve a családon kívüli érintkezések során haragunkat megpróbáljuk elfojtani, irányítani, és elkerülni a frontális ütközést.

Otthon sajnos sokkal valószínűbb, hogy felkapjuk a vizet, megsértődünk vagy dühösek leszünk, és sértő dolgokat mondunk a másiknak. Kevésbé valószínű, hogy nekiugrunk a hentesnek, ha szándékosan cupákos húst csempész a csomagba, és az is, hogy szemtől szembe megmondjuk a kollégánknak, mennyire bánt bennünket, hogy helyette kell dolgoznunk, mintha párunkkal, gyerekünkkel vagy szüleinkkel konfrontálódunk. Érzelmileg minél inkább mélyebb a kapcsolat, annál valószínűbb, hogy felvesszük a kesztyűt, és nyílt színen kiadjuk magunkból az érzéseinket.

A kérdés az, hogy hogyan, mert fontos, hogy ne legyen romboló, az egész kapcsolat minőségére kiható az, ahogyan a helyzettel kapcsolatos szituációt kezeljük.

Amikor önismerettel foglalkozunk, érdemes azt is megvizsgálni, hogy milyen a konfliktuskezelő stílusunk. Erre az interneten is találni teszteket, én a legjobban a Klein-féle verziót szeretem. Érdemes magunknak feltenni a kérdést mindig az ilyen típusú tesztek után, hogy mennyire értünk egyet a kiértékelés után az eredménnyel, illetve szeretnénk-e ezen a tulajdonságunkon változtatni.

Ezzel folytatjuk a harmadik leckében...