« Blog
A férjemmel Misivel 8 éve vagyunk egy pár, ebből már 2 éve házasok is. Két gyermekünk van, Luca 2 éves Petra pedig 2 hónapos.
Misi jelenleg egy nagykereskedés raktárában dolgozik és ott áruátvétellel foglalkozik már 7 éve. Én egy éve gyermekvédelemben dolgozom mint esetmenedzser, előtte 5 évig hajléktalanellátásban dolgoztam, mint utcai szociális munkás.
8 éve közösen költöztünk Budapestre a megismerkedésünk után. Mindketten Jász-Nagykun-Szolnok megyéből származunk, de mivel ott nem találtunk megfelelő állást ezért elköltöztünk a fővárosba.
Lassan 4 éve, hogy saját otthonunkban élünk Taksonyban. Munkahelyünket mindketten megtartottuk Budapesten a költözés után, így ingázunk. Misi a jelenlegi munkahelyén felmondási idejét tölti, mert novembertől egy új munkahelyen fog dolgozni. A váltásának fő oka, hogy az új helyen családbarátabb a munkaidő, több a fizetés melletti plusz juttatás.
Én jelenleg itthon vagyok CSED-en a kisebbik lányunkkal Petrával, és persze Luca is itthon van velünk, amíg nem kezdődik meg az ovi. Én 1 éve váltottam munkahelyet, amikor Luca bölcsibe ment. Szerettem a hajléktalanellátásban dolgozni, de az időbeosztás a délutáni és az éjszakai műszakok miatt nem volt már jó, keveset tudtam a családdal lenni. Jelenlegi munkahelyemen sokkal jobb az időbeosztás. Reggelente munka előtt mindig el tudtam vinni Lucát a bölcsibe, munka után pedig érte tudtam menni, majd a férjemmel együtt tudtunk hazajönni.
Szülés után a CSED ideje alatt én voltam itthon Lucával, aztán amikor megtudtuk, hogy mennyi lesz a GYED összege az én fizetésemből ( elég alacsony összeg jött ki, mert csak az alapfizetésemből számították, a pótlékok nélkül), akkor utánajártunk annak, hogy Misinek mennyi lenne és láttuk,hogy jelentős az eltérés. Sokat beszéltünk arról, hogy mi lenne a jó megoldás és így jutottunk arra, hogy amíg Luca nem megy bölcsibe, addig Misi itthon marad vele GYED-en.
Abban már Luca születése után nem sokkal biztosak voltunk, hogy 1 éves kora körül elkezdi a bölcsit, mivel szerettük volna, hogy minél több időt közösségben tudjon tölteni. Sikerült is egy nagyon jó bölcsit találnunk neki, ahol a kisgyermeknevelők nagyon lelkiismeretesen foglalkoztak minden gyerekkel.
Mi volt a legnagyobb kihívásod apukaként? Édesanyaként te ezt hogyan élted meg?
Misi 5 hónapot töltött itthon Lucával. Azért nem féltünk ettől a helyzettől, mert már a születése óta nagyon sokat foglalkozott vele, nem okozott neki gondot semmilyen teendő, ami a gyermekkel kapcsolatos. Mindig is részt vett Luca napi rutinjában.
Emlékszem nagyon határozott voltam abban, hogy ez így jó megoldás lesz hiszen Misinek nem kell plusz munkát vállalnia és ugyanannyi időt tud majd velünk tölteni, Luca sokkal jobban fog majd kötődni az apukájához.
Ennek ellenére az első munkanapom előtti estén volt bennem egy kis félelem és mindent vissza akartam csinálni., de ahogy telt az idő láttam, hogy nagyon jól elboldogulnak és ez megnyugtatott.
Az azóta eltelt idő még jobban megerősítette, hogy életünk egyik legjobb döntése volt ez. Amikor kisebbik lányunk Petra megszületett, a kórházban töltött idő alatt Luca nagyon jól elvolt itthon a férjemmel is, nem lett belőle olyan gyermek aki csak az édesanyjánál lel vigaszra, ragaszkodik az édesapjához is.
Átlagos nap…
Kicsit nehéz ez most mióta Petra megszületett. Talán mostanra kezdenek a rutinjaink újra kialakulni. Misi reggel elmegy dolgozni, mi kb. 8 órakor ébredünk a lányokkal. Mindenki megreggelizik aztán játszunk idebent. Fél 12 körül mindketten alszanak. Aztán ébredés után ebéd majd mivel már kevesebbet van jó idő ezért igyekszünk minél többet kint lenni.
Ilyenkor játszunk az udvaron vagy elmegyünk sétálni vagy a játszótérre. Délután 4 körül elkezdünk vacsorát készíteni, Luca egyre nagyobb és egyre jobban élvezi, hogy süröghet a konyhában és eljátszhatja, hogy főz. Petra ilyenkor általában alszik. Misi 5 óra körül ér haza, ilyenkor leülünk és közösen megvacsorázunk. Vacsora után általában az udvaron játszunk vagy a kertben csinálunk valamit (pl.: diószedés vagy kertészkedünk) vagy ha rossz idő van, akkor bent a nappaliban.
3 vagy 4 naponta én elmegyek egy nagyobb bevásárlásra, addig Misi van itthon a gyerekekkel. Mivel hétvégén Misi nem dolgozik, olyankor a ház körüli munkákkal foglalkozunk. Elég sokat járunk vidékre a családhoz vagy ők jönnek hozzánk látogatóba.
Támogatóink természetesen a család, a nagyszülők és egy baráti pár, akik például Petra születésekor is vigyáztak Lucára, amíg Misi bent volt velem a kórházban. Luca nagyon szereti őket és imád velük lenni.
A környezetetek hogyan reagált a rendhagyó döntésetekre?
Nem kaptunk negatív visszajelzést senkitől a döntésünkkel kapcsolatban, legalábbis nyíltan nekünk nem mondta senki. Bár ismerve saját magunkat, mások véleménye nem tántorított volna el a döntésünktől.
Igyekszünk minél több időt együtt tölteni, közösen elmenni pihenni. Misi nagyon szeret horgászni, így neki az is kikapcsolódás. Én pedig heti egy alkalommal eljárok kicsit edzeni. Utoljára márciusban sikerült megejtenünk egy gyerek nélküli programot és elmentünk a Red Bull Pilvakerre.
Nem érezzük úgy, hogy visszavetette volna a munkahelyi karrierünket a gyermekvállalás. Nem került egyikünk sem hátrányba soha emiatt a munkahelyen. Mindketten váltottunk munkahelyet úgy, hogy már volt gyermek, a váltáskor sem tapasztaltuk, hogy rosszabbul ítéltek volna meg minket emiatt.
Az üzenetünk az és ezt el is mondjuk mindenkinek, aki a baráti körünkben gyermeket vállal, hogy próbálják meg ha csak egy kis időre is, hogy az apuka marad otthon a gyerkőccel. Nagyon sok pluszt ad ez az apa-gyermek kapcsolatnak. Én anyukaként pedig külön büszke vagyok a férjemre, hogy ilyen tökös volt és bevállalta és helyt is állt ebben a feladatban.
Most a legnagyobb kihívás nekünk ez az új helyzet, hogy két gyermek van, de azt érzem, hogy jó csapat vagyunk és sikerül ezt is megugrani. Újra ki kell alakítani mindent olyan apró dolgokkal kezdve, hogy milyen sorrendben fürödjenek a gyerekek. De ez is egy jó időszak a maga nehézségeivel együtt. Luca jó nővére Petrának, sokat szorgoskodik körülötte.
5 év múlva… hát nehéz… nem néztünk mostanában ennyire előre. Luca már suliba fog járni addigra Petra pedig ovis lesz… Nehéz, hogy mi lesz akkor, de reméljük, hogy akkor is ilyen boldogok leszünk, mint most.