Mi az eredeti végzettséged?

Okleveles Gépészmérnökként végeztem a BME Közlekedésmérnöki karának Járműgyártás és Javítás szakirányán 2008-ban. 

Mi volt a foglalkozásod családalapítás előtt?

Az egyetem után doktoranduszként próbáltam szerencsét, így a tanszéken maradva oktató-kutató tevékenységet folytattam. Ezután géptervező majd folyamatmérnök lettem. A jelenlegi munkahelyemen 2012 óta töltök be csoportvezetői szerepet. 

Milyen tervekkel vágtál neki a jelenlegi pozíciódnak és hogyan alakult ez az évek alatt?

Valahol bennem volt, hogy szeretnék vezető lenne, bár így majd 10 év távlatából visszatekintve akkor még az egzisztencia miatt akartam ezt, nem pedig a tényleges vezetői szerep betöltéséért. Mindig is maximalista voltam, minden feladatba úgy vágtam bele, hogy a legjobbat hozzam ki belőle. Nem voltak igazi tervek. 

Melyek a legnagyobb kihívásaid szerinted nagycsaládos vezetőként?

Talán a legnagyobb kihívás a munka-magánélet egyensúly megteremtése volt. Korábbi mérnökség vezetői pozícióm – ahol 0-24 termelő berendezések rendelkezésre állásáért feleltem, így nekem is kb. ugyanígy kellett rendelkezésre állnom – nem volt igazán összegyeztethető nem hogy nagycsaláddal, de úgy általában a családdal sem. Így az első gyermekem születése előtt egy sokkal kiszámíthatóbb pozícióra váltottam. Munka itt is van, de sokkal behatároltabb. Itt is a mindennapi feladat, hogy vezetőként is helytálljak úgy, hogy mellett a családban betöltött szerepem is megpróbálom maximálisan ellátni.

Nagycsaládos kirándulás

Hogy látod, a munkahelyed mennyire “családbarát”? Milyen szabályok, illetve intézkedések könnyítik meg esetleg a mindennapokat?

Jelenlegi munkahelyem családbarátnak értékelem. Rugalmas munkarendben dolgozunk, így ki tudtam alakítani egy olyan heti rendet, hogy tudjam a gyerekeket fejlesztésre, uszodába hordani. Emellett csúsztatásokkal és home-office lehetőségével élhetnek a kollegák, ami szerintem megadja a családbarát munkarend alapjait. Emellett a kollektív szerződés is támogatja az apukákat a törvényben biztosított “apaszabin” felüli extra szabadság lehetőségével, ami szerintem nagy segítség a gyermek születése körüli időszakban. 

Hogyan tudod összeegyeztetni a napi feladatokat a magánéleteddel? A családi munkamegosztásra milyen hatással van a felelősségi köröd?

Vezetőként mindenért felelős vagyok a területemen. Ez néha meglátszik az otthon töltött időn is. Van hogy este hívnak, vagy hétvégén kell dönteni valamiről. Ilyenkor nehéz úgy, hogy a gyerekek is melletted vannak. Van amikor esténként altatás és az esti rutin feladatok után még dolgoznom kell, mert csak ekkor van idő adminisztratív jellegű feladatok elvégzésére, amire napközben nem volt lehetőség a rohanásban.

Hogy látod, a családalapításnak van ráhatása a vezetői attitűdre?

Mindenképp! Valahol a kollegákat is ugyanúgy kell vezetni, “nevelni” mint a gyerekeket. Fontos az önismeret és a környezetünkben lévők személyiségének megismerése. Érdemes meghallgatni őket, és döntési helyzetben alternatívákat felhozva iránymutatást adni. A másik fontos szempont számomra a bizalom, teret és lehetőséget adni.

Milyen egy átlagos napod?

Hosszú. A gyerekek rossz napokon 5:00-kor kelnek, így nekem is ekkor indul a nap. Ha alszanak, akkoris  5:25-kor csörög az óra. Kiengedem a kutyákat, és iszom a reggel csöndjében egy KV-t. Utána indul a reggeli rutin. 3 gyerek reggeliztetése, mosogatás, rendrakás, gyors takarítás, tízórai és ebéd pakolás. Gyerekek kimosdatása, öltöztetés, majd én is elkészülök. A cél az, hogy legkésőbb 7:30-kor az autóval már úton legyünk az ovi felé. 8-kor átadom a középső gyermeket az óvónőknek, és 8:20-kor már az íróasztalomnál nyitom ki a laptopom, hogy felkészüljek az első megbeszélésekre. 

A munkaidő általában nagyon gyorsan elszalad, meeting-meeting hátán. Sajnos nincs ütem, mert mindig közbejön valami fontos, nincs megállás. Ez gyakran frusztrációt okoz, mert nem haladnak a tervezetten végezhető feladatok. 

Rövid nap esetén a cél, hogy 17:00-kor elinduljak az oviba, hosszúzáskor akár 18:30-ig is bent vagyok.  Általában az esti rutinba csöppenek haza, ahol oda nyúlok ahol épp szükség van. Gyerek etetés, fürdetés, altatás. 21:00-kor indul az esti műszak, rendrakás, mosogatás, számlák fizetése, néha egy kis munka. Illetve ekkor van igazán idő a feleségemmel is átbeszélni a napot, hetet, mert a gyerekek mellett sajnos nem lehet. 

Igyekszünk 23:00 körül ágyba kerülni, mert a gyerekek nem alszanak jól, és nagyon hamar itt a reggel. 

Van esetleg példaképed? Mi a szupererőd? Itt olyan tulajdonságokra gondolok, amik segítenek abban, hogy helyt állsz értékes munkaerőként és apukaként, férjként is, amik támogatnak abban, hogy az életed minden szerepében jól tudsz teljesíteni.

Nincs példaképem. Kitartás és odaadás. Ez a kettő segít abban, hogy mind a munkahelyen mind pedig otthon helytálljak.

Mik a jövőbeli terveid, célod?

A mostani időszak nem a privát célkitűzésekről szól számomra. Az itt és mostban kell helytállni mind apukaként, mind pedig a munkahelyen. Célokra talán akkor lesz idő, ha a gyerekek nagyobbak, önállóbbak lesznek. 

Kik a támogatóid?

A feleségem. Mindenben! 

Emellett természetesen az egész család. Apósom rengetegszer ugrik be segíteni. Ebédet hoz néha, vigyáz a gyerekekre, segíti a logisztikát, hogy nekünk ne kelljen még a főzéssel is bajlódni. Édesanyám, aki a hétvégéken szokott minket gyerek felügyelettel segíteni, hogy a ház körüli vagy nagyobb lélegzetvételű feladatok is haladjanak. Illetve néha “nyaralnak” náluk a gyerekek pár napot, ilyenkor tudunk töltődni. 

Hogyan kapcsolsz ki, mivel töltődsz?

Mostanában sajnos semmivel, ritkán futunk az egyik kutyával. Rohan az élet, rohannak a gyerekek. Egy-egy rövid film, sorozat ami belefér. Hétvégén alvásidőben néha játék. Egyre jobban tetszik a barkácsolás, az alkotás, ha van időm, ilyen dolgokon is töröm a fejem. 

Mit üzennél azoknak az apukáknak, akik még útkeresésben vannak? 

Erre nem tudok válaszolni. Valószínű azt, hogy gondolják át a gyerekvállalást a karriercéljaikkal is összeegyeztetve, mert nem sétagalopp a szülői lét, főleg nem karrier mellett. A tudatos életpályatervezés hasznos dolog. A gyerekvállalás kb. jegeli az életed 3-5 évre, amikor nem az van, amit te szeretnél, hanem az, amit tenni kell. A kettő nem mindig ugyanaz. Erre kell készülni. A gyerekek csodák, de rengeteget ki is vesznek az emberből, szellemileg, testileg és lelkileg is. Öröm látni, hogy fejlődnek, minden nap többek, jobbak mint előtte nap, de rengeteg energiát el is visznek a szülőktől, de hát ilyen a szülői élet.